2011. október 3., hétfő

2012. magyar nézőpontból…

Megszoktuk már, hogy 2012-ről a Maya-naptár és a maya jóslatok üzenetei alapján beszéljünk. Anélkül, hogy a maya naptár zsenialitását kétségbe vonnám, meg kell egy kis kételkedést engedni magunknak abból a szempontból, hogy vajon a mai megfejtések minden szempontból helytállóak-e. Jose Argülles Szinkronárium munkája közkézen forog és mindenki száz százalékig megbízik benne, hogy minden tekintetben pontos a megfejtés. Úgy hogy itt megengedhető annyi kétség, hogy mi van akkor, ha csak parányi kérdésekben téved. Ezredévek távolából parányi tévedés is sorsdöntő változásokat mutathat. Ezért nézzük meg, hogy a magyar történelem szemszögéből vizsgálva a világciklusok váltakozásainak törvényszerűségeit, tehetünk-e mi magyarok valamit a kollektív emberiségi bölcsességhez.

          Van itt egy alapvető kérdés, amit eddigi cikkeim alapján még nem vetett fel senki, pedig jogos kérdés lehetett volna. Nevezetesen a világciklusokról szólva említettem, hogy egy világhónap 2160-évig tart. Azt is említettem ekkor, hogy a Halak-korszakát Jézus Krisztus indította el. Számítások szerint a 2160-év sehogy sem stimmel. Lehet, hogy hátra van még a Vízöntő-korig 150-év? Furcsa kérdésfelvetés 2012 előtt, ugye? Néhány éve nagy port felvert egy bajor szerző könyve, a sötét középkorról, amikor is 1000-körül nem nagyon lehet elszámolni mintegy 300-évvel. Az anomáliák a 400-as években kezdődtek. Illigék kutatócsoportja számos olyan történelminek nevezett ténnyel találkozott, amiket régészeti emlékekkel nem lehet alátámasztani. Egyszóval nem stimmel a kronológia kb. 400 és 1000-között. Ajánlom mindenkinek a témában való elmélyülést. Nagyon érdekes, izgalmas olvasmányoknak ígérkezik.

          A történelmi kronológiában való zűrzavart Heribert Illig a naptárreformok problematikájában találta meg. Hosszú lenne minden részét most elemezni, akit kíváncsivá tettem olvassa el a mellékletben közölt írásomat is. A végkövetkeztetése a bajor kutatónak az, hogy az 1000-körüli európai hatalmi körök megváltoztatták a történetírást, és betoldottak, magyarán költöttek 300-év fiktív történelmet. Elgondolása szerint, ha kivesszük az inkriminált 300-évet, helyreáll a naptár és a valós történelem összhangja.

          Felteheti az olvasó a jogos kérdést, hogy miért érdekes ez az ezredéves régmúlt. 1000-év a világciklusokban a minimális időegység. Nekünk magyaroknak pedig az első ezredforduló Krisztus után nagyon emlékezetes. Állami történelmünk vérzivataros, de dicsőséges korszaka kezdődött el, vagy inkább folytatódott ezzel az ezredfordulóval. Ekkor világosodott ki egy időre az a bizonyos sötét középkor. A kezdete a titkok 300-évének a 400-as évek voltak. Ha belegondol a kedves olvasó, ekkor kerültek az európai történeti színpad reflektorfényébe a hun dinasztiák. A hunok legfényesebb csillaga, aki egyben az emberiség legnagyobb uralkodója is egyben, Attila volt.

          Felvetődött-e valakinek is a kérdés gondolataiban, hogy miért adott Isten embernek ekkora hatalmat? Egyáltalán mi volt ez a tünemény az emberiség történelmében? Választ akkor kapunk a kérdésre, ha visszatérünk Illighez és a naptárreform megfejtéséhez. Azt írja Illig, hogy a sötét évszázadok alatt nem történt földtörténeti katasztrófa. Erre alapozza a teóriáját. Azt kell mondanom, hogy ebben téved. 627-ben ugyanis már egyszer volt egy mágneses pólusváltás a Földön. Belegondolva a zűrzavaros középkori történelembe, könnyen elfogadható, hogy a 454-es évszám igen közel van 627-hez. Magyarán az idő urai Attilát akarták kivenni 627-közeléből is, nehogy érthetővé váljon a szerepe az emberiségi történelem formálásában.

          Most nézzük meg ebben az időben mi a helyzet a Föld másik felén, az amerikai kontinensen! Döbbenetes felismerés vár ránk. 640-körülre teszik a mayák eltűnését a történelem színpadáról. Érdekes egybeesés, ugye? A 627-es pólusváltás környékén jelen vannak a mayák is és a hunok legfényesebb csillaga elhomályosítja a római birodalom dicsőségét is. Miért ez az érdekes egybeesés? Egyáltalán mit csináltak Eurázsiában a 300-as évektől a hunok? Csak hadakoztak, lerombolva az európai kultúrákat, vagy talán építettek is? Meglepetésként fog hatni, de a fő tevékenységük a templomépítés volt. A birodalmi központban ezerszám képezték a templomépítőket, hogy kijavíthassák a rosszul épített templomokat a szenthelyeken. Hogy mi végre? A válasz a mai fülnek eszelősnek fog tűnni. Volt tehát a történelem színpadán két nép, amelyik olyan kultúra és tudomány birtokában volt, mint a maya kalendárium. Ráadásul tudott egymásról is, sőt együtt is tudott működni, mégpedig abban, hogy amikor eljön a pólusváltás katartikus pillanata, akkor kézbe tudják venni a Föld irányítását. A pólusváltás ugyanis olyan momentum, amikor a Föld olyan, mint egy vitorláit vesztett hajó a tomboló óceánon. Szakavatott segítségre szorul. Attila és a mayák ezt maradéktalanul végre is hajtották, mert nagyobb földtörténeti katasztrófa nem történt, a zavar,ami támadt, azt már a történelem hamisítói elvégezték.

          Következtetések és kérdések:
1.A Halak korszakában már volt egy pólusváltás
2.A pólusváltás elképzelhető nagyobb katasztrófák nélkül is.
3.A Föld Nap körüli útja kritikus időben emberi irányítás alá vehető.
4.A Föld kitüntetett helye a Kárpát-medence és a Mexikóban lévő Nap piramis       rendszere.
5.Ilyen kitüntetett hely-e ma is ez a két hely a pólusváltás idején?
6. Van-e valaki, aki ma is tervezi a folyamatba való beavatkozást?
7.Milyen tudati váltás történt a 627-es pólusváltás után?

Kérdések, amik megérdemlik az elmélkedést.



Girardi

Máriaremete, 2011. október 3.


Ezen bejegyzésem megértéséhez segédletként csatolom egy régebbi írásomat: 

                        A  megtalált 300-év...

Heribert Illig, bajor kutató állításai már több könyv alapján ismertek lehetnek az érdeklődő olvasók előtt. Fenti kutató állításairól sok tanácstalan gondolkodó és sok  határozott véleményt formáló ember fűzi tovább elképzeléseit a dologról. Legkönnyebben azok az emberek csatlakoznak Illig elképzeléseihez, akik igazolást látnak ősi nemzeti sérelmeink orvoslására. Ezen a szinten a legkönnyebb eltévedni, mert önigazolásra használjuk ezeket a kutatási eredményeket, amik egyébként nagyon nagy értékeket hordoznak magukkal, mert megkövesedett véleményeket kérdőjeleznek meg európai, egyben a nyugati típusú civilizációs fejlődési irányvonalról.

Történelemmel foglalkozók tudják, hogy létezik egy nagy űr az európai történeti kronológiában, ami a hiányos dokumentumok miatt, igen ingoványos terület. Magyar szempontból vizsgálva, ez az időszak kb. Attila feltételezett halálának idejével kezdődik. A vége pedig igen közel esik a magyar honfoglalás idejéhez. Ez már önmagában is érdekes vonatkozás számunkra.

Nem áll módomban ezen rövid cikk terjedelmén belül az Illig könyv állításait rendszereznem, így engedjen meg az olvasó annyit, hogy a könyv sarkalatos megállapításait idézzem elöljáróban.  Ezek alapján el tudunk indulni egy másfajta gondolkodási ösvényen is, és remélhetően az olvasó számára is tiszta képet tudunk így idézni a korszakról.

„Az igazi megrázó megállapítás a 955 előtti időszakra vonatkozik. Ez az évszám akár egy ajtó is lehetne: átlépve küszöbén, s elindulva visszafelé, mindinkább egy nagy, sötét ürességben érezhetjük magunkat. Nem véletlenül. Ezek az un. Sötét évszázadok....ezen homályos időszakról szinte alig vannak bizonyítékaink. Szinte egyáltalán nem született írás, s nem lelni másféle anyagokat sem.”

„ A fosztogató és felégetéssel fenyegetőző nyugati gótok és vandálok ellenére is...500 körül még minden építmény megvolt. A VI. Században először antik épületromokból épülnek templomok, majd 530 után kezd csak hanyatlani a mozaikszerű művészet, tehát az a képesség, hogy a kupolákat és a falakat mozaikokkal díszítsék. Az 546-os keletgót hódítás után Bizánc 552-es visszafoglalását követően hunytak ki Európában a fények.”

„...Majd 600 után „Róma a földön hevert, mint a történelem kiégett salakja. Semmit sem tudunk a város belső állapotáról, egyetlen vezető, egyetlen katonai parancsnok, egyetlen prefektus sincs megnevezve, és hiába kutatjuk a polgári élet és a városi közösség nyomait. (Pápák könyve)”

„560-774-ig a két első sötét évszázad
774-820-ig a „Karoling-reneszánsz”, majd
820-955-ig a második sötét korszak”

„ Nem lehet semmiféle biztos adatot találni a bizánci építészet fejlődéséről 610 és 850 között.”
„611 után közvetlenül megszakad az építkezés, ez világos és vitathatatlan: az üresség több mint két évszázadig tart. 829 és 886 között az építmények csak papíron léteznek. A rendkívül ingatag újrakezdés a „sötét évszázadok” után a kora X. századra esik.”

„A kora középkor nagyrészt kitalálás, ugyanis a 614-911-ig tartó periódus teljesen fiktív, csak egy fantomkorszak.”

„Bizonyítottam, hogy a szűkebb értelemben vett Karoling időszak, Nagy Károly 46 éve az állítólagos óriási evolúció ellenére az architektonikus, állami, vallási és művészettörténeti területen semmit sem hagyott hátra, ami bizonyíthatná létezését.”

„Megemlékezhetünk arról a rejtélyről is, hogy a vikingek a IX.században nemcsak Angliában, hanem az egész kontinensen módszeresen gyújtogattak egészen addig, ameddig folyami hajóikkal el tudtak hatolni - csakhogy ezt régészetileg lehetetlen bizonyítani, ugyanis viking síroknak, táboroknak, a fosztogatások apró jeleinek a földben nincsenek nyomai.”

Ezek Heribert Illig történeti időszakokat érintő fő megállapításai. Ezeken lehetne ítéletnapig tudós elméknek vitatkozgatni, de a szerző talált egy megdönthetetlennek látszó bizonyítékot. Ezt pedig a naptárreformokban találta meg. Nézzük mit ír erről a Szerző!

„Az első naptárreform a Julius naptár készítése után, ami Róma alapításán alapult; ami Kr.e.754-es évre esik - Dionysius Exiguus hozta létre 525-ben.”

„Sokan úgy gondolják, hogy a „rövidlábú” Exiguus név mögött egy szkíta férfi rejtőzik, míg mások azt állítják, hogy valójában egy Rómában élő görög volt. Így, vagy úgy, Kr.u. 525-ben készített egy húsvéti táblát, amelyben 532-től 626-ig előre kiszámította a húsvéti időpontokat, egyszersmind felháborítónak találta, hogy a diocletiani korszak segítségével kell számolnia.”

„1582-ben XII. Gergely pápa úgy döntött, ideje kijavítani az éppen érvényes naptárt...”
„...A korrekció értelmében 1582. Október 4-e után nem 5-e, hanem 15-e következett. Ezen kihagyás miatt az időtengelyen találunk 10 napot, amely nem felel meg a reális időnek.”

„Gergely voltaképpen nem tett mást, mint bevezetett egy új szökőszabályt. Ahhoz, hogy ezt megértsük, menjünk vissza Julius Caesarig, aki Kr.e. 45. Elején véget vetett a régi római naptár tohuvabohujának. Addig az éveket holdciklusok szerint számították, és az évszak szerinti állást kevésbé vették figyelembe.”

„A Kr.e.46.év uralkodói rendelettel 445 napos lett, annak érdekében, hogy ezáltal a tavaszi napéjegyenlőség végre ismét tavaszra essen....Caesar 365 egész és 1/4 napban állapította meg egy év időtartamát.”

„A Caesari naptárban van azonban 12 perc hiba. Könnyen kiszámítható, mennyi idő alatt adódik össze ebből egy teljes nap. Eszerint jó 128 év lefutása után tesz ki a „Juliusi” naptár aprócska pontatlansága egy teljes napot.
    Mikor érjük el a tizedik hibanapot? Majdnem pontosan 1282 év után. Emlékszünk még? XIII. Gergely pápa pontosan 10 napot ugrott át.”

„Gergely pápa a Julius-féle naptárt 1582-ben 10nappal korrigálta.
A korrigált naptárban egy tíznapos hiba 1282  év lefolyása alatt jön létre. Csakhogy Caesar és Gergely reformja között nem 1282 év telt el, hanem 45+1582, tehát 1627 év.

„ Mivel magyarázható ez a rejtélyes differencia? Nos, először tán azt feszegessük, hogy mit is jelent. A válasz egyszerű. Gergely a naptárt és az eget - jelen esetben nem a pápa, hanem a csillagász szemével nézve  - ismét összehangolta. Ki akarta korrigálni a hibát, amely Caesar reformjába kódoltatott bele, csakhogy  - túl keveset korrigált. Mégis a helyes eredményt hozta ki.”

„ Gergely pápa azt az állapotot állította vissza, amely a Juliusi naptár bevezetésekor állott fenn. Amiből a napnál is világosabban következik, hogy a jelenleg elfogadottnál kevesebb, azaz nem 1627 év telt el, Caesar és Gergely között, vagyis a ma használt időszámítás fiktív évszázadokat tartalmaz. Hiszen emlékezünk: egy javított nap a hibahalmozás során kb. 128,2 évnek felel meg. Ha anno 1582-ben Gergely pápának 13 helyett csak 10 helyesbítő nap volt szükséges a napéjegyenlőség újbóli,  március  21-hez,  illetve  szeptember  23-hoz  kötéséhez,  akkor  csak             10 x 128,2=1282 év telhetett el a két naptárreform között - ha 1627 év lett volna a két alkotó között, akkor Gergelynek 13 napot kellett volna törölnie.”

„...a megfigyelésekből és visszaszámlálásokból nem következtethetünk arra, hogy a Föld a kérdéses időszakban egy olyan nagy lökést kapott volna, amitől máshogyan kezdett volna el „ketyegni”. Amikor nagy lökésről beszélünk, akkor kívülről érkező, nagy tömegű valamik által okozott brutális pályacsorbulásra gondolunk.”

„...Amennyire valószínűvé tehetők az efféle becsapódások az időszámítás előtti periódus során, annyira kevéssé az azt követő korszakra.”

„...Tehát a Föld pályájának drasztikus módosulását is kizárhatjuk.”

Ezek tehát Heribert Illig úr kristálytiszta következtetései. Azt kell, hogy mondjuk, hogy meg kell magunkat adni az érvelése előtt, és bizony újra kell gondolni az elmúlt mintegy 1500-évet. Sokan mégis tartják magukat, - elsősorban a hagyományos történelemszemléletből adódóan - a régi doktrínákhoz. Mások, meg nem tudják eldönteni, kinek is van igaza. Végül is, gondolhatná az ártatlan szemlélő, hogy nem mindegy ma már? Mit változtat a világ és egyben az emberiség helyzetén, ha egyiknek, vagy másiknak van igaza? Végül is az csupán megegyezés dolga, hogy mit fogadunk el valós időnek az időtengelyen. Az értekezés végén be fogják látni, hogy mennyire nem mindegy.

Olyan fantasztikus az okfejtése Illig úrnak, hogy kifejezetten fájdalom számomra ellentmondani néki. Kérem mégis, induljunk most el egy másfajta logikai ösvényen együtt. Meglátjuk, hova jutunk?

Első megközelítésként egy megállapítás:
A Halak korszakának 2160-éve, és a Nibiru óriásbolygó által meghatározott 3600-éves világkorszak egy időben ér véget. Ez egy olyan megállapítás, amit csak az elkövetkezendő évek, esetleg évtizedek fognak beigazolni, vagy éppen cáfolni, de sok, egymástól független, transzcendens források szerint ez kozmikus ritmusok együttműködéséből adódó törvény. Hogy mikor következett be ez az esemény, azt a Nibiru érkezését beharangozó Hale-Bopp üstökös jelezte. 1997. Március 23-án este fél nyolckor állt a Jupiter bolygóval együttállásban, ami jelezte a Halak korszak végét, de nem jelentette egyúttal a Vízöntőkor születését is. Ezt ugyanis a Nibiru óriásbolygó érkezése indítja majd el. Ez lesz a Vízöntőkor születési dátuma, amikor valamelyik naprendszeri bolygóval együttállásba kerül.

Esetünkben a fontos dátum az 1997. Március 23-a. Ekkor ért véget a Halak korszaka. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Innét ki lehet számolni a Halak korszakának a kezdetét. Ez kr.e 163-at jelent. Megvan tehát a korszak kezdő és végpontja. Ha már most a Nibiru 3600-éves korszakát vizsgáljuk, - továbbá szemünk előtt tartjuk, hogy ez a korszak is is 1997. Március 23-án ért véget, úgy ennek is megtaláltuk a kezdőpontját is, ami Kr.e. 1603-as évszámot ad. Több szempontból is rendkívül figyelemre méltó dolgot találunk ezen a tömbös szerkezetű időtengelyeken. A nibirui kozmikus időtengelyen azt látjuk, hogy a korszak elindítását jelző időtartományban jelenik meg Tutanhamon fáraó uralkodása. Sok kutató foglalkozik életével, akik felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy az ifjú korában elhunyt fáraó életsorsa nagyban hasonlít Jézus urunk sorsára. Halotti kamrájából előkerült relikviák szerint a szimbólumrendszerek azt sugallják, hogy a Fény Fiával állunk szemben jelen esetben is, ahogy a Mi Urunkat is jellemezték. Nem kívánom jelen írás esetében az összefüggéseket tovább fejtegetni, mindenesetre az a tény, hogy Tutanhamon ebben az időtartományban van jelen, már ez a tény is erősíti a fenti kutatói megállapításokat. Így vélhetően elfogadható a szerepe abban, hogy az ő neve fényjelzi a Nibiru kozmikus világkorszak elindítását.

Amikor Nibiruról beszélek, - akkor tiszteletben tartom kutató elődeim terminológiáját, akik egyébként nevezték még a Nibirut, Marduk bolygólyának is, - tulajdonképpen arról beszélek, hogy a mi Naprendszerünk működése összefügg a Galaxis működésével, és a Galaxisról jövő impulzus indítja el a folyamatokat a földi korszakváltásban is. Erről még bővebben fogok szólni a Föld és a Nap elektromágneses együttműködése tárgyalásakor.

A Nibiru korszak első lassulási hangtartományának, a MI - FÁ hangköznek a krisztusi időszámításnak megfelelően a Kr.e. 574 - Kr.e. 60 felel meg, ebbe a tartományba esik bele a Halak korszakának első hangtartománya. Az oktávok törvénye szerint a Nibiru korszak hozzáadott sokk impulzusát a rendszeren belülről kellett, hogy meghozzák. Az, hogy ezt az impulzust hol hozták meg, nem ennek a tanulmánynak a tárgya. Meghozhatták a Római birodalomban, meghozhatták Egyiptomban, de létrehozhatták ezt az impulzust a Párthus-birodalomban is.  A Halak korszakának elindító impulzusa azonban mindenképpen Jézus Krisztushoz fűződik. A Nibiru-féle rendszerben meghozott áldozati impulzus olyan körülményeket hozott létre, amely lehetővé tette Jézus Krisztus áldozati szerepvállalása által a Halak-korszakának az elindulását.

Most vizsgáljuk tovább a Halak korszakának a tengelyét. Láthatjuk, hogy ennek a lassulási szakasza, - a MI - FÁ tartomány 454-es dátummal kezdődik, és 762-ig tart. Ez felettébb érdekes összefüggést mutat meg nekünk magyaroknak. Ez a 454-es dátum Attila halálának a belénk sulykolt dátma. Könyvemben, a Nostradamus! Most én mondom... című munkámban már 2000-ben kifejtettem, hogy miért nem halhatott meg Attila 54-éves korában, hanem az emberi lét akkor lehetséges legszebb határát megélhette, a 85-éves kort. A nyugati történelem felfogás azt sulykolta belénk, hogy alkoholmámorban, szexuális hevületében elpusztult a „Rém”. Arról most ne is essék      





szó, hogy nem akármilyen formátumú szakrális uralkodóról beszélünk, akit táltosok hada segített. Elképzelhető-e ilyen feltételek mellett egy ilyen halálnem? Mindenesetre fontosabb jelen esetben azt vizsgálni, hogy miért is határozták meg ilyen szigorúan halálának a dátumát 454-ben? Gondolom érezhető? Azért mert hátrébb már nem tolhatták,- de az idő manipulátorai tisztában lévén az idő oktávok szabta törvényével- ki kellett, hogy vegyék abból az időtömbből, ami az oktáv lassulási tartománya. Még jelzés-értékűen sem maradhatott benne Attila. Egy ilyen formátumú uralkodó jelenléte a korszakban már eleve rávilágított volna arra a tényre, hogy egy kreatúrája a szakrális uralkodói minőségnek, - jelen esetben Nagy-Károlyé- mennyire összevethetetlen Attila uralkodói minőségével.

Amennyiben az időtengelyt egy lineáris vonatkoztatási vonalnak fogjuk fel, lehetetlen megfejteni a 300-év valós rejtélyét. Az idő valójában kvázi-anyagi természetű. Olyan vibráció, ami önmagában oka az anyagi világban végbement minden változásnak, beleéretve a társadalmi folyamatok változásait is. Ilyen módon a történelmi változások nem tőlünk függő minőségek, hanem természeti törvények meghatározta evolucionális és kitüntetett időszakokban revolucionális természetűek. Az oktávok törvénye megmutatja, hogy a hangsor lassulási szakaszaiban van mód egyedül a rendszeren belülről beavatkozni az emberi és földtörténeti fejlődés menetébe. Ez a beavatkozás ad lehetőséget arra, hogy a beavatkozás hiánya folytán bekövetkezendő külső sokkhatást elkerülhesse az emberiség és a Föld egyaránt. Ez már mindenkor az Isteni kompetencia megnyilvánulását jelentené a természet törvényei által megjelenítve.

A MI - Fá hangköz, mint tudjuk az oktáv lassulási szakasza. Szükség van a korszakban meghozni belülről a szükséges hozzáadott sokk-impulzust. Felvetődik a kérdés, mi volt ez az impulzus? Ennek a megértéséhez volt szükség az idő tömbös szerkezetének a bevezetéséhez. Vizsgálva az időtengelyt, és tudva, hogy 1997. Március 23-án véget ért a Halak korszaka, nem láttam lehetőséget arra, hogy az időt manipulálók be tudtak volna toldani 300-évet az időszámításba. Attila halálának sugallt dátuma mutatja meg, hogy mi történt. A fenti időtömböt nem vették ki, nem toldtak hozzá, hanem egyszerűen a tömböt megfordították, 180-fokkal. Ezzel került ki Attila az időtartományból, és ezért szükség volt a kronológia összekeverésére. Szükség volt egy kreatúrára, nevezetesen Nagy Károlyra és a hozzátartozó legendára, így elhomályosítva Attila alakját.

Mi történt akkor mégis Illig Úr betoldott 3-napjával? Ez volt a banánhéj, amin elcsúszott. Ezért azonban nem okolható. Ellenkezőleg! Nélküle és kutatótársai munkája nélkül talán nem derülhetett volna ki az igazság. Illig úr azt mondja, - és igaza is van, hogy kevesebb napot toldott be Gergely pápa a naptárreform alkalmával, 3-nappal. Márpedig ég és Föld összhangba került a naptárral. Illig szerint a 300-év fiktív idő nélkül ez csak akkor elképzelhető, ha földtörténeti katasztrófa zajlódott le a fenti időszak alatt. Márpedig erről nincs semmi adat. Már pedig van! Magneto-palaenteológiai vizsgálatok tanúbizonysága szerint 627-ben történt a Földön egy mágneses pólusváltás. Nagy nyilvánossága nincs a dolognak, mert nagy a tanácstalanság akörül, hogy hogyan viselhet el az emberi szervezet egy ekkora változást maradandó károsodás nélkül. Elárulom, anélkül, hogy a részletekbe belemennék, sehogy sem! Márpedig az élet ment tovább. Van egy nagy törés az európai történelemben, s egyben a nyugati típusú civilizációban, ez kétségtelen, de egy rövid bizonytalanság után, ment minden tovább. Történt még egy megválaszolandó rejtély is ebben az időszakban. Eltűntek, meglehetősen színpadias külsőségek közepette a történelmi színről a mayák is.

A fent feltett kérdéseket a hun-magyar szerepvállaláson keresztül érthetjük meg. Az európai és egyben római-keresztényi vonal meglehetős válságba került a római birodalom végső szakaszában. Megjelentek Európában a hunoknak tisztelt népek csoportjai. Ezt igyekeznek ma úgy beállítani, hogy fegyverforgató tudásaikat használták ki európai udvarok. Így is lehet magyarázni, de úgy is, ahogy Illig úr is mutatja, hogy leáldozott a mozaikdíszítéses templomok építése. Először a római templomok anyagaiból építettek templomokat. KIK? Ha most időben visszamegyünk egy ugrással a Jeruzsálemi Templom építéséhez, kiderül. Nagy Heródes a szkíta Hiram Abiffal építtette fel a Szentek Szentjének befogadó templomát. Miért? Azért, mert ennél a népnél volt meg a templomépítés ősi szakrális tudása. És ez így is maradt a hunokig. Miért volt szükséges újra a szakrális templomépítés szent tudására? Mert tudták a TUDÁSŐRZŐK, hogy közeleg a hozzáadott sokk meghozásának az időpontja. Meg fog változni a mágneses pólus. Ez pedig azzal jár, hogy a Föld is kataklizmáknak lesz kitéve, nem beszélve az emberi minőségről. A hozzáadott sokk meghozatalához szükség volt egész Eurázsia területén a szent templomok hálózatának a rendszerére, aminek a segítségével az „ember, aki majd eljő” meghozza a szükséges sokkhatást. Ezt a rendszert Attila fejezte nagyrészt be, majd működtette a rendszer Eurázsiai oldalát, míg a másikat a Mayák.

Van még egy érdekes információ, ami Illig Úrtól származik. Ez pedig Dionysius Exiguus alakja. Írja, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy szkíta, vagy Rómában élő görög volt-e. Az általa kiszámított Húsvétok időpontjai, melyeket 532-től számított ki 626-ig megmutatja. Miért nem számolt tovább? Azért mert az a beavatott volt, aki tudta, hogy 627-ben pólusváltás lesz a Földön, és a Föld megváltozott pályája a Nap körül, megváltoztatja a számolás szabályait is. Így tovább számolni csak 627 után lehet. Exiguus-nak ez a hermetikus tudása megmutatja számunkra személyazonosságát is. Tudjuk, hogy ez a tudás kizárólag Attila környezetéből származhat. Ez pedig a „görög-szkíta” Csillagok Látója néven megnevezett tudóst jelöl meg, aki egész életén át végigkísérte Attilát. A nagy tudós - államférfi hármas: Attila - Csillagok Látója - Torda táltos voltak, akik segítettek meghozni a szükséges időben a szükséges „hozzáadott sokk-impulzust.”

Azt hiszem a fentiek elegendőek annak a bemutatására, hogy volt egy ember, aki képes volt a Földet úgy irányítani, mint egy űrhajót. Kivezetve így a háborgó „időóceánból” a Födet és egyben az emberiséget, hogy a Jézus Urunk által elindított Halak korszakán keresztül az emberiség a negyedik osztály leckéjét megtanulhassa.

Mindezek után a történészeké a labda. Meg kell próbálni összerakható-e újra, immár ennek a másfajta logikának a segítségével a történelmi kronológia. Fel kell tenni azt a kérdést is továbbá, hogy az Attilát követő utókor mennyit értett meg a pólusváltás eseményeiből. Érthette-e egyáltalán, hogy valami is történt az emberiséggel a fenti időszakban. Gyanítom nem, mert ez egy olyan zárt kör hermetikus tudása volt, a többiekkel pedig csak megtörténtek a dolgok. Ne felejtsék el, egy mágneses rendszer cseréje ment végbe a Földön, ami nem egy-két perc, és az ember is része ennek a mágneses rendszernek. Minden egyes sejtünk ennek a rendszernek van alárendelve. A tudati tevékenységünk is ebben a szisztémában dolgozik. Attila és szűk környezete 627-ben véghezvitte a művet, az utókornak pedig meg kellett próbálni megérteni mi is történt Földdel, Éggel, Emberrel. Hogy mennyi benne a csalás, mennyi a hozzá nem értés? Majdnem mindegy! Ma nekünk létérdekünk, hogy végre megértsük közel 1500-év távolából, mi is volt az Attilai-mű.

Maradt még egy megválaszolandó kérdés. Miért nem kezdődött még el a Vízöntő-kor? Azért mert egy idővákuumba kerültünk. Most nincs kényszerítő ereje az időnek, ami ránk kényszerítené akaratát, hogy mit kell tennünk. Eljött a szabad akarat ideje, úgy egyénileg, mint emberiségi szinten is. Eljön lassan a mayák által jelzett 2012. december 23-a is, amikor ismét a Föld mágneses pólusai változni fognak. Újra szükség van az ATTILAI-tudásra. Ha megoldjuk, lehetőséget kapunk arra, hogy a Nibiru-érkezését is fogadni tudjuk. Ennek a dátumát ma még nem láthatom, de nem lehet túlságosan messze a maya-dátumtól. Ezt jóllehet nem is kell még látnunk, hiszen még a pólusváltásból sem vezettük ki a Földet.


                                                                 Harsányi László

Budapest, 2004. Január 18.


3 megjegyzés:

  1. László írta:

    "Most nézzük meg ebben az időben mi a helyzet a Föld másik felén, az amerikai kontinensen! Döbbenetes felismerés vár ránk. 640-körülre teszik a mayák eltűnését a történelem színpadáról."

    Ez az én olvasatomban azt jelenti,hogy áldozatként tűntek el. Jézus is áldozott,de feltámadt,ha minden igaz. De a maják nem,ha jól tudom.

    Furcsa párhuzam,talán szillogikás,de ha mi Jézus leszármazottjai lennénk,vagy olyan feladatot vállalna a magyar nép,akkor mi lenne a vége az egésznek?

    Önnek van sejtése,hogy ki lehet az az ember,aki kivezet minket a pólusváltásból,mert ha jól hiszem,már élnie kell.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Henrik!

    Köszönöm a kérdéseit különösen, hogy mindig a fején találja szöget.
    Azt hiszem, hogy első kérdése azt mutatja, hogy nagyon romantikusan látja a világot. Ember és nemzet életét próbálja meg analógiában szemlélni. Az ember is csak úgy éli az életét, ahogy azt tulajdonságai, képességei megengedik. Ezeknek az adottságoknak a birtokában már a sors egyenes vonalban vezeti az élet áramlásában embert és nemzetet egyaránt. A nemzetek és emberek sajátos küldetést teljesítenek az isteni tervben olyat, amilyet el is tud végezni azoknak a sajátos képességeknek a birtokában, amivel Isten elhalmozta. Nekünk magyaroknak azt az adottságot adta a Teremtő, hogy az isteni sugallatot közvetíteni tudjuk a fizikai létünkben. Ez által tudunk mintát adni a többi nemzetnek arra, hogy lehetséges létünkben egyszerre megélni Isten akaratát és a földi lét rutinszerű feladatait is.

    A 627-es pólusváltás után nem sokkal eltűnt a maya nép is, és a hunok is a történelem színpadáról. Teljesítette isteni küldetését, nem volt szükség rájuk a továbbiakban. Mindez nem azt jelenti, hogy teljesen eltűntek fizikai értelemben is, csak éppen kikerültek az érdeklődés központjából, vagy átmentek más nemzeti konstrukciókba.

    Nincs hát szüksége sem a mayáknak, sem a hunoknak olyan piedesztálra, hogy valami áldozatként tekintsünk rájuk mégoly nehéz időben sem, mint egy korszakváltás traumatikus időszaka. Egyszerűen teljesítették küldetésüket egy meghatározó történelmi korszakban.

    A második kérdésének most úgy érzem nincsen már aktualitása a fentiek tükrében.

    A harmadik kérdésről megint nem beszélnék bővebben. Azt ajánlom, hogy kicsit mélyedjen bele az oktávok törvényéről írt részbe, ahol azt fejtegettem, hogy a „Mi-Fá” hangközben belülről jött hozzáadott sokkra van szükség, hogy folytatódjék töretlenül az elindított korszak. Most, amikor arra várunk, hogy elkezdődjék a Vízöntő-kor, az impulzus kívülről kell, hogy jöjjön. Ha ilyenkor belülről manipulálunk, akkor abból mindenképpen csak baj lehet. Most ugyanis nem a „Ti – Dó hangtartományban vagyunk, hanem a „Ti-Dó”-ban. Ilyenkor mások a szabályok. Nem kell tehát egy új Attilára, vagy Pacal-királyra várni.

    Minden, amit most kifejtettem, nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel várnunk kell a sült galambot. Munka nélkül nincs felemelkedés.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, hogy helyre tett.

    VálaszTörlés