2015. február 22., vasárnap

Szenvedéseink - Hiedelmeink



Szenvedéseink – Hiedelmeink…

„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
Henry Ford

         Egész életünket hiedelmeink béklyójában töltjük. Emberi sorsunk, egész életünk attól meghatározott, hogy mit gondolunk a világról, mit gondolunk magunkról, mit gondolunk az egészségünkről, mit gondolunk életről – halálról, mit gondolunk életünk értelméről. Ezeket az elképzeléseket legelsősorban szüleinktől és közeli – távoli kapcsolatainktól készen kapjuk. Saját tapasztalataink általában nagyon kismértékben befolyásolják hitbéli – hiedelembéli elképzeléseinket. A mai modern világ behoz még egy faktort, ez pedig a média. Ez ellen a hadviselés ellen alig képes valaki védekezni. Hadviselést említek, mert látni kell, hogy a média mára az uralkodó elit legképzettebb, legfélelmetesebb hadserege lett. Ehhez képest egy elit kommandó cserkészcsapat, mert ők csak fizikai erődemonstrációval élnek, míg a média megragadja az elmét és az érzelmeket is. Totális támadás ez az emberi önrendelkezéssel szemben, mert az önrendelkezésnek a legfontosabb bázisa az emberi tudat és az emberi érzések. Ezért fontos az minden uralkodó elit számára, hogy minden ember gondolatát, érzelmeit irányítani tudja. Akkor van a hatalomnak a legkönnyebb dolga, ha az ember érzésvilágából leginkább az ösztöneit tudja megragadni. Az ösztönök vezetik az érzelmeket, az érzelmek pedig az elmét. Így már a nyomorultja nem is fog egyetlen önálló  gondolatot sem kipréselni magából.

A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen”
Henry Ford

         Minden gondolatot készen kapunk. Nagyon egyszerű a technika! Mindig arrafelé kell a figyelmet irányítani, amerre akarjuk, hogy irányuljon. Arrafelé árad az energia is, amerre a figyelem fókusza irányul. Amennyiben megragadtuk a tömegek figyelmét, innen már nagyon egyszerű a feladat, érzelmileg kell motiválni. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy igen, vagy nem az egyén válasza, már beleesett a csapdába.  Érzelmileg reagál és nem saját gondolati feldolgozás után az értelmével. Ezek után úgy kell dolgoznunk, hogy mindig legyen tematizálandó információ. Ahogy bombázom az egyre újabb hírekkel, már nem is ér rá gondolkodni, csak érzelmeivel reagálni. Olyanná válnak így a tömegek, mint a Fradi – Dózsa szurkolótábor. Elég egy kis hírmagyarázat, és máris minden témában „képben” van. Megrágjuk a falatot, és öntjük az információt. Újság, rádió, tv és mindent visz az internet. Már elég számunkra a négy – öt mondatos információ. Több gépelt oldalas anyagokat már nem vagyunk hajlandóak elfogadni, nem beszélve a könyvekről. Úgy állítják, hogy aki egy – két percben nem tudja eladni a témát, az minden más rosszra is képes.

         Az információ-közlés alkalmas eszköz arra, hogy a dolgokról tudomásunk legyen. Az interneten keresztül aztán árad be a tudomás. Mindenről tudhatunk, ami létezik. A mai embernek az a képzete támad, hogy mindenről pontosan informált és ezáltal mindent tud. Sokkal okosabb, mint elődei. Nem szabad azonban összekeverni a tudomást a tudással. Az, hogy láttam, hogyan kell elkészíteni egy svájci órát, - tudomásom van róla, - de elkészíteni még nem tudom. Csak tudomásom van róla és nincs róla tapasztalatom, hogy nem butaságot tanítottak-e meg velem. Nincs módom leellenőrizni. Így van ez minden más tudomással is.  Mutatta a tv, amikor összedőlt az Ikertorony. A szemünk előtt játszódott le. Belevésték az elménkbe. Az egészből egy biztos, hogy a tornyok összedőltek. De hogy ki és hogyan vitte végbe, ezt már bennünk csak a hiedelmeink alapján dolgozzuk fel. Jön a Fradi – Dózsa szindróma. Mára ott tartunk, hogy gondolkodó embernek mindig fel kell tennie magában a kérdést! Most mire akarnak minket rávenni? Mert amit mutatnak, biztosan csak az ellenkezője lehet az igaz.

         Kialakul hát nagyon gyorsan mindenkiben egy hiedelemrendszer, hogy el tudjon igazodni a világban. Mindenkinek kellenek arra válaszok, hogy hogyan működik az a világ, az a közeg, ami őt körülveszi. Egyszerűbb így az instant dolgokat magunkévá tenni. Azon nem kell tovább gondolkodni és rögtön magabiztosabbnak érezhetjük magunkat. Húsz és harminc éves emberek elláthatnak így felelősségteljes munkaköröket, mert az iskolákban elmondták nekik, hogy mitől gömbölyű a világ. Innentől kezdve tökéletes önbizalommal lehet lehengerelni régi ismereteket, - ne adj Isten, - tudásokat. Fikarcnyi kétség sem merül fel fiatal csúcsvezetőkben, hogy döntéseik megalapozottak. Nem kell mérlegelni, hogy mi a következménye annak, hogy a világ legjobb termőföldjén ipari, génmanipulált növényeket termesztünk, giga-táblákban.

         Néhányat hiedelmeinkből, amikről már közmegegyezés van:
Az, hogy értéket tudjunk előállítani, ahhoz pénz kell! Ez annyira evidens, hogy már nem is teszünk fel kérdéseket sem. A pénz az alap, az alkotás már valami bolondos feltaláló, vagy művész eszelőssége csupán. Mire menne pénz nélkül?

Az idő pénz!
Ez is evidencia, de kérdezzék meg a haldokló embert, meg tudja-e venni az időt!

Az élet véges! Az ember megszületik, felnőtté válik, családot alapít, felneveli gyerekeit, még láthatja unokáit, de mennyit élvez belőlük? Ez már személyes szerencse kérdése. A maximum nyolcvan, kilencven év. Az is többnyire erősen ereszkedő erőnlétben, jobbára betegségekkel küszködve, gyógyszereken vegetálva.
         Ez az állítás ma a leginkább megkérdőjelezhetetlen. Ezt is mindenki látja, tapasztalja maga körül. Egyre hullanak az emberek körülöttünk. DE biztosan ez csak így lehet? Nincsen más alternatíva? Az emberélet valóban csak egy biológiai program? De akkor hol van Jézus tanítása? „Mindent megtehetsz amit én, a hited által!” No persze ez a vallás. Nem! Jézus nem vallásról, egyházról beszélt, hanem a hitről. Hit és hiedelem; milyen hasonló szavak, mi mégis inkább az utóbbival élünk.

         A mai informatikai háború az ember ellen, a gondolkodás ellen és a hit ellen folyik. A legkönnyebb a dolga a háborút folytatóknak a hittel van. A régi ember még csak hitt valahogyan, de Jézus őket is korholta, hogy mákszemnyi hitük sincs. Mit tenne a mai emberrel? Már azt sem hisszük el hovatovább, hogy Ő létezett. Ennek a helyzetnek a létrehozásában a világi hatalmaknak nagyon nagy a szerepük, de sokkal súlyosabb az egyházak szerepe. Ez természetesen nem csak a katolikus egyházat jelenti, hanem minden vallási szerveződést, mert a kapcsolatot Isten és ember között elvágta. Kettejük közé lépett azzal, hogy tudós papok kellenek ahhoz, hogy Istent elmagyarázzák. Vallásalapítóik tanúságtételein keresztül tanítják, hogyan kell felfogni Istent, milyen is az ő országa. Így persze könnyű azt mondani, hogy ki látta azt? Nem jött onnét vissza még senki! Aki pedig beszél róla, hogy van hozzá vezető út megtapasztalni, belelátni az Ő országába, arról már lehet azt mondani, hogy bolond szegény.

„Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg! Legyen bár 20, vagy 80-éves.
Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad.
Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartod.”
Henry Ford

         A biológiai program felülírható!
A különböző korok vallásalapítói,  cselekedeteikkel csupa olyat tettek, ami meghaladta a kor hiedelemrendszerét. Voltak persze követők a mi kultúránkban is, akik nem voltak restek keresni a módját, követni a Mestert. Ők voltak az alkimisták. Hihetetlen erőfeszítéseket tettek, megtalálni a közvetlen utat Istenhez. Keresték a módját legyőzni minden betegséget, megtalálni az örök élet elixírét, de legalábbis az életerős egészségben eltölthető hosszú élet módszertanát. Hogy ez hány keresőnek sikerült? Sokkal többnek, mint azt a mai ember gondolná, de sokkal kevesebbeknek, minthogy mintául szolgálhatna emberek tömegeinek.

„Az akadály, az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemeinket a célról.”
Henry Ford

         Az alkimisták módszertana a mai napig titkos. Titkos társaságok féltékenyen őrzik azt a kevés információt, amit írásokban hátrahagytak az alkimisták. Manapság is úgy van, hogy az igazán nagy mesterek nem grafománok. Néhány tanítványukat vezetik az úton, hogy ne tévedjen el, de a megértéshez, a tudáshoz mindenkinek magának kell eljutni. A tudás egy olyan hatalom, amit csak megharcolni lehet, de ha már megragadtad, a tied. Már nem tudomás. Keleten bőkezűbbek egy kicsit a titkos tudásokkal. Megnyitották mindenki előtt. Elolvasható könyvekben. Mindenkinek az orra előtt a lehetőség. Sajnos azonban a tudás megszerzése majdnem lehetetlen.

         A keleti tudás, a keleti emberé. Rájuk van szabva. Számunkra nagyon sok akadály van. (Ma már persze a keleti emberek sem nagyon tudják megnyitni a régi tudásokat. Minden kornak az emberére újra kell szabni a régi tudásokat.)
Számunkra nyugati emberek számára kicsit több az akadály. Az első az a bizonyos hiedelembeli rögzültség. Nem könnyű a hitet megbízhatóan vezetni. További akadály az időtényező. Itt alapvető követelmény a rendszeresség. Azonkívül sok más életszokásokat kell még átértékelni ahhoz, hogy jelentős eredményeket lehessen elkönyvelnünk választott szellemi utunkon. Van még egy faktor, amit nagyon nehéz átlépni; ez pedig a vezető kérdése. Amennyiben nem tudjuk a vezető személyiségét száz százalékosan elfogadni, megint csak felesleges a próbálkozás. A vezető ugyanolyan ember, mint a gyakorló, csak éppen ismer egy utat, amely vezet valahová. A keletiek ezt úgy tanítják; „

„Ha Mesteredben a Buddhát látod, akkor a tanítása is Buddha tanítása lesz.
Ha csak az embert látod, akkor a tanítás is emberi  lesz.”

         Korábbi idézetben Henry Ford is azt mondta, hogy az „eszedet fiatalon tartsd!” Ez a keleti szemléletmód szerint azt jelenti, hogy az elmét, de inkább a fizikai agyat, a velőállományt táplálni kell. Erre nagyon pontos gyakorlatokat dolgoztak ki az évszázadok alatt. Az eszed táplálása tehát nem könyvek falását jelenti, hanem inkább energetikai természetű.  Ők arra tanítanak, hogy rendszeres munkával fel lehet ébreszteni a mindenkiben potenciálisan lehetséges „Shen-t”. Ezt mi szellemnek fordítanánk, de ez messze nem fedi le a fogalmat. Ez inkább egyfajta energetikai test, ami már tud létezni a fizikai test nélkül is. El tud attól válni, tudatunk által kontrollált utazásokra tehet szert. Ezt úgy mondanánk még, hogy megvilágosodás.

         Az egészség – a hosszú egészséges élet – és a megvilágosodás tehát kapcsolt fogalmak. Csak együtt érhető el, fáradságos és kitartó munkával. Hogy mikor van erre a mai világban idő? Erre Henry Ford azt mondja:

„A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak.”


Harsányi László

 Máriaremete 2015.február 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése