2015. március 15., vasárnap

Kövesd a csillagodat!




Kövesd a csillagodat!

Asztronauták

Asztro-na-utak……….Asztro-na-uták

Asztronauta:
Ürrepülést végző pilóta, akit kiképeztek a Földön kívüli térben, űrhajóban, vagy más űrjárműben történő utazásra.
Az utazás során meghatározott feladatokat is végrehajt,…tudományos megfigyelést végez.

Eredet:
Asztronauta: görög: asztron (csillag) +nautesz (hajós)


Életünk során itt a Földön be vagyunk zárva a racionális tudat börtönébe. Minden ezoterikus régi tanítás azt mondja, hogy a földi valóságunk a maja, álomszerű révületében telik. Minden történésünk az időben egy, - a kollektív tudat által létrehozott virtuális valóság csupán. Ma már egyre többen feszegetik, hogy ez a létforma nem is annyira a kollektív tudat, hanem inkább valami külső spirituális rabszolgatartás terméke. Azért nem tudunk ebből a tudati korlátozottságból szabadulni, mert tudatmódosító eszközökkel, egyfajta technológiákkal, illetve a mindenkori hatalom által ránk kényszerített
életformánkkal, hozzá vagyunk kötve alacsony gondolati – tudati mintákhoz. Minden vallás alaptanítása is beszél ezekről, az emberi alapérzésekről, mint a félelem, a harag, a féltékenység, önzés, szomorúság, gyűlölet, és a vágy.

         A mai ember alapállását tekintve, komfortzónában élő lény, akinek egyetlen törekvése van, hogy minden körülmények között őrizze ezt a komfortos teret. Minden kommunikációban az van benne, hogy létezésed sikerének a titka, hogy anyagi biztonságot teremts magadnak. Az élet hétköznapjai nap, mint nap cáfolják ennek a stratégiának a személyes sikerességét, mert minden percünket áthatja a félelem, hogy meddig őrizhetem meg anyagi biztonságomat. A jelen jövőképében az van programozva, hogy minden ember egzisztenciáját bizonytalanságban tartsa a kor. Így a mai ember figyelmének a fókuszában az anyagiak megharcolása van beépítve. Életünk maradék figyelme arra irányul, hogy kevéske szabadidőnket olyan tevékenységgel töltsük el, ami kikapcsol bennünket ebből a félelem légköréből. Nem óhajtunk egy pillanatra sem szembesülni azzal, hogy valójában modernkori rabszolgák vagyunk. Rabszolgák vagyunk a munkavégzésben, rabszolgák vagyunk minden egyes gondolatunkban, de még a spirituális szabadságunkra is rátelepedett a vallás, az ateizmus, vagy az ezotéria. Szigorú mintákat kapunk az élet minden területén, kitörni belőle nem is akarunk, mert akkor rögtön bizonytalan területre tévedünk, ami ismeretlen számunkra, ahol már nincsenek előre megírt panelek. Nekünk nagyon kényelmes, ha előre megrágják számunkra a falatokat. Nem kell gondolkodni, nincs ismeretlen, mindent elmondanak számunkra a szakértők. Ők elvégre jobban tudják, hogyan működik a világ. Nekem éppen elég fenntartani magamat és a családomat. Egyébként is, így sokkal kevesebb a félelem az ismeretlentől.

         Harcolunk hát minden percben az anyagi túlélésért. Már csak túlélni akarunk, és ránk telepedett a félelem. Mindenki csak a pénzben látja a megoldást. Ma már nem elég minden nap szorgalmasan gyűjtögetve haladni életterünk megteremtéséért, hanem már mindenki a nagy üzlet reményét  várja, hogy a szerencse végre ránk mosolyogjon. A valóság pedig az, hogy ez csak nagyon keveseknek sikerül, és úgy van kitalálva a jelenlegi kor, hogy az anyagi meggazdagodás egyre kevesebbeknek sikerülhessen. Mindenki más marad a rabszolgaság valamilyen szintjén. Lehet persze valaki luxus-rabszolga is, de a minősége attól még rabszolga marad, akinek a feje fölött ott van mindig a félelem, hogy magas pozíciójából mikor kerül ki a szemétdombra. A tudat paradoxona az, hogy amikor fenn van valaki, addig nem óhajt belegondolni abba, hogy mennyire vékonyka szálon lóg a létezése. Körbeveszi magát minden elérhető luxussal, de a lelkében mindig ott a félelem, amit  újabb és újabb anyagi bódulattal el kell hallgattatnia. A valósággal nem kívánunk szembesülni.

         Nem akarunk szembesülni rabszolgaságunkkal, nem akarunk szembesülni azzal, hogy egész életünk vékony kis fonálon függ, nem akarjuk látni, hogy életben maradni nagyobb csoda, mint meghalni. Sokkal nagyobb csoda az, hogy holnap is felébredek és élhetek. A halál mindig ott settenkedik mögöttünk, mert nem becsüljük az életet, nem becsüljük az egészséget, és már nem keresünk semmit az életben, csak a pénzt. Megszűntünk  csodálni az élet teljességét. Már nem keressük, hogy mi célból jöttünk a Földre, hogy van-e valami egyedülálló, személyre szóló életfeladatunk, amit csak mi tudunk elvégezni. Már csak szeretnénk magunkat jól érezni, valami anyagi biztonságot teremtve magunknak.

         Azt hisszük, hogy az anyagi világ szorítása az, ami megteremtette a rabszolgaságot. A régi idők embere tudta, hogy az anyagi világ szorításából egyedül szellemiségünk emelésével tudunk megszabadulni. Minden kornak, minden kultúrának megvoltak a maguk szellemi iskolái. Ezek a szellemi iskolák azonban sosem voltak egyenlők a vallásokkal. A vallások természetesen mindig az emberiség legnagyobb tanítóinak tanításaiból alakultak ki, de a cél már nem a tanítás, hanem a tömegek irányítása. Irányítás az anyagi világban, a gondolkodásban, de az erkölcsi tézisek megteremtésében is. Magyarán a falatot mindig megrágták az egyén helyett, hogy a figyelem fókusza mindig oda irányuljon, ahová ők akarják. Így kezelhetőek a tömegek.

         A szellemi iskolák pedig szép lassan eltűntek. Helyette kitalálták a tudományt. Ma a leghatékonyabb vallássá vált a tudomány, mert elhiteti az emberrel, hogy olyan technikai forradalomban élünk, ami olyan magas szintű tudományt igényel, amit már csak specialisták tudnak átlátni. Teljesen felesleges próbálkozás, lépést tartani a tudománnyal, elég csak alkalmazni tudni a ketyeréket, így sokkal nagyobb „tudásúvá” vált a mai ember, mint a régi korok embere, hiszen ők még nem tudtak ilyen csoda kütyüket előállítani és használni, mint mi. Az viszont egy másik kérdés, hogy mire megyünk vele. Felvetődik a kérdés, hogy biztosan rendelkeznie kell-e minden kulturálisan deklasszált embernek mobiltelefonnal, hogy megbeszélhesse időkorlát nélkül azokat a halaszthatatlan kérdéseket, amiknek egyébként élőszóban sincs semmi értelme, hiszen hovatovább már kultúr-emberi szinten képtelen kifejezni is magát, nem beszélve arról, hogy már a nagyszülők is írástudatlanok  voltak. Ez a mai világ hatalmas szellemi fölénye a régi korok emberével. Ezért áldozzuk fel emberi létezésünk minden szintjét.

         A tudomány látszólagos ellenpólusa az ezotéria, amelyik elhozta a mai kor számára a szellemi felemelkedés lehetőségét. Sajnos azonban ahelyett, hogy világosságot hozna, a gondolkodni még hajlandó emberek számára, újabb szellemi börtönt teremt, mert elhiteti az emberrel, hogy a szellemtudományokat hétvégenként el lehet sajátítani. Régen egy egész emberéletet szántak a szellemi felemelkedésre, a maiaknak elég néhány hétvége. Jönnek a beavatások, a különféle gyógyítási meg felemelkedési rendszerekbe, csak éppen senki nem veszi észre, hogy itt is megrágják a falatot. Tudás helyett tudomást adnak.  Információt! Elvégre az információ korában élünk. Már borzasztó sok mindenről van tudomásunk, tehát  részesülünk is áldásaiból. Az ezoteriában is tudomást adnak arról, hogy van túlvilági élet, tudomásunk van arról, hogy az emberi tudat képes megváltoztatni az anyagi valóságot, tudomásunk van arról, hogy léteznek tudatmódosító technológiák, amiket minden áldott nap használnak is ellenünk, tudomásunk van arról is, hogy a társadalmi berendezkedéseink olyanok, amelyek megteremtik a félelem légkörét, tudjuk, hogy félelemből minden áldott nap lemondunk valamilyen emberi szabadságjogunkról. Tudjuk, tudunk mindenről, ha akarunk, csak éppen ez a millió félelmetes információ egyedül az elkeseredésünket fokozza, hogy úgysem tudunk semmit tenni, hiszen nagyon esendő és parányi lények vagyunk, kiszolgáltatva a hatalmas erőknek.

         És a kör itt bezárulhat! Inkább ne is tudjunk semmiről, vegyük inkább igénybe a hatalom által fenntartott média kábításait. Jöhet konzerv szex, a brutalitás, a valóság-show, meg a Budapest éjjel-nappal.
         Az a helyzet, hogy ez mindig így volt. Mindig lehetett bódult rabszolgaként élni, de lehet választani a felfelé vezető utat is. Igaz ezt nem kapni meg hétvégi tanfolyamokat hallgatva, hanem hihetetlen sokat dolgozva, éveken – évtizedeken keresztül, és akkor is csak a szellemi felemelkedés ígérete van meg. Lehet beletörődni, de a szabadságért mégiscsak jobb dolgozni.

         Meg kell valamit érteni! Kollektív felemelkedés nem lehetséges!
A mai ezotériának éppen ez az ígérete, hogy közeleg az aranykor és ez automatikusan megszünteti a rabszolgatartó elit hatalmát. Varázsütésre meg fog változni az emberiség kollektív tudata. Na erre ne tessenek mérget venni. Mert ahogyan diplomát szerezni, egy szakmát elsajátítani csak hosszú évek munkájával lehet, a rabszolgaság minden vállfajától megszabadulni is nagyon sokat kell dolgozni. Ráadásul minden ember egyéni karakter, egyéni sors, így a szellemi útján is egyedül kell végigmennie. Meg lehet mutatni az utat, de végigmenni egyedül kell.

         Az embert, aki követi saját csillagát, már nem lehet akolba hajtani. Nem lehet megmondani a számára, hogy mi a jó, mi a rossz, mert már magasabb tudati bázison állva sejtjeibe beégetődve éli át Isten törvényeit. Nincs szüksége vallásokra, ezoterikus tanításokra, társadalmi erkölcsi törvényekre, mert maga szabja meg saját törvényeit. Ez nem jelenti azt, hogy el kellene vetni az emberiség nagy tanítóinak, vallásalapítóinak igazságait, csak azt, hogy már nem a mai társadalmasított, a hatalom szolgálatába szegődött egyházak tolmácsolják a Tanítást. A tanítás esszenciája minden Tanításnak csupán annyi, hogy meg kell tanulnunk saját magunkban  Istent megtalálni és megélni. Hangsúlyozom itt, hogy ehhez nem kell közvetítő, aki elmeséli nekünk Isten Országát. Minden ember megtalálhatja Istent saját maga, de ehhez ismerni kell az utat. Az út pedig nem kollektív. Minden ember számára a saját  útját kell megtalálni. A saját út megtalálásának egyedül energetikai feltételei vannak. Lepusztult egészségi állapotú ember képtelen magasabb energetikájú spirituális szinteket kutatni. Ezért van az, hogy a mai ember méltatlanul steril, mesterséges környezetben éli az életét silány, többnyire mesterséges élelmiszeren, kultúramentesen, lassan mindenféle erkölcsi normát felrúgva.

         Saját, rendelt isteni utunk megtalálása nagyon egyszerű következményekkel jár. Aki rátalál az Útra, az egészséget, hosszú életet, békét és nyugalmat, és a világ teljességére való rálátás képességét kapja meg. Azt hiszem, ez a legtöbb, amire ember vágyhat.

A címben szerepel, hogy:
Kövesd a csillagodat!

         Csillagot követni, csak csillag – hajón lehet. Légy tehát asztron-nautesz!

Hogy hogyan, arról előző írásaimban már gondolatébresztőként érzékeltettem néhány másfajta nézőpontot, mint amit manapság megszoktunk. Még fogom egy –két írásban fokozni a bizonytalanságot, de ezek a másfajta nézőpontok csupán arra alkalmasak, hogy rápillantsunk arra, hogy léteznek az értelmes emberi életnek a megvalósításához, másfajta elképzelések is. Akinek bátorsága van hozzá, próbálja meg összerakni magában ezeket a gondolati mozaikokat, és rájöhet, hogy egy teljesen új horizont tárul fel előttünk. Arra is rá lehet jönni, hogy ez egy nagyon pontosan kidolgozott, több ezer éven keresztül bizonyított módszertan, egy olyan út, amelyik vezet is valahová. Mégpedig testi – lelki – szellemi felemelkedéshez, egy félelem és betegség nélküli élet felépítéséhez!

Írásaim elérhetőek a http://lelekmagazin.hu/a-harom-kincs/ címen is. 
Olvassátok szeretettel!

  


Harsányi László

2015. Március 15.
   Máriaremete
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése